Tanuljunk meg lélegezni!

Születésünk első pillanatától kezdve lélegzünk, a legtermészetesebb és legalapvetőbb jelenség az életünkben, olyannyira evidens, hogy észre sem vesszük, pedig légzés nélkül életben sem maradnánk. Még ha tisztában is vagyunk a légzés élettani fontosságával, az emberek többsége egyáltalán nem foglalkozik annak minőségével és megfelelő technikájával. De miért is lenne fontos ez?

A légzés az élet legegyértelműbb kifejeződése, a helyes vagy épp helytelen légzéstechnika egész életminőségünket meghatározza. Éppen ezért kell tudomást vennünk a saját légzésünkről és foglalkoznunk is kell vele. A helyes légzés felel azért, hogy megfelelő mennyiségű oxigén jusson a vérbe, másrészt energiával tölt fel, kiegyensúlyozottá, egészségessé tesz.

A légzés és a tudat működése összefügg, kölcsönösen hatnak egymásra. A kettő közti szoros kapcsolat egyértelművé válik, ha megfigyeljük a légzésünket különböző lelkiállapotaink alkalmával. Amikor valamilyen heves érzelmi állapotban vagyunk, a légzésünk felgyorsul, rendszertelenné válik, sóhajtozunk vagy nehezen szedjük a levegőt. A kiegyensúlyozott elme rendszeres, mély, nyugodt tempójú légzésben mutatkozik meg. Figyeljük meg egy elmélyült tevékenységet végző vagy gondolataiba mélyülő ember légzését.

Ha már felismertük a légzés és az elme kapcsolatát, rájövünk, hogy akár tudatosan szabályozhatjuk is a működésüket. A lelassult légzés lecsendesedett gondolatokat eredményez.  Minél kevesebb gondolat terheli az elménket, annál kiegyensúlyozottabbak leszünk. Meglepően nehéz dolog a  gondolatok lecsendesítése, ha kipróbáljuk, magunk is rájövünk; a légzés szabályozása sokat segíthet nekünk, ad egyfajta kapaszkodót. Sokkal könnyebb ugyanis a légzésre figyelni, mint próbálkozni azzal, hogy ne gondoljunk semmire.

Amikor a légzésünkre figyelünk, ösztönösen a belégzésre koncentrálunk és igyekszünk jól telepumpálni a tüdőnket. Nem ez a feladat. Koncentráljunk inkább a kilégzésekre és fejben minden kilégzéssel szabaduljunk meg a ragaszkodásainktól, tartsuk szem előtt, hogy a kilégzés megtisztít a káros, elhasznált dolgoktól. A belégzés ezután szinte automatikusan megtörténik. A kilégzés kontrolljával válik a légzés rendezetté- ezt jelenti a légzésszabályozás.

Sok gyakorlással már nem is kell megfigyelnünk a légzésünket, szinte eggyé válunk vele. Ekkor már képesek leszünk megfigyelni a ki- és belégzések és két gondolatunk között megjelenő szüneteket. Ez a rövid szünet a tudat legtisztább állapota, valójában a gyakorlás lényege ezt a különleges intervallumot minél inkább meghosszabbítani.

A hétköznapi életben kulccsonti vagy bordaközi légzést alkalmazunk, ezek felületes vagy közepesen mély légzések, nem használják ki a tüdő kapacitását. A normál hasi légzésnél során nem a mellizmok tágítják a tüdőt, hanem a has és rekeszizom, orron át lélegzünk gyakorlásakor szinte észrevétlenül. A hasi légzés a legmélyebb légzéstípus. A légzés szabályozásával a belső energia áramlását irányíthatjuk, mozgásban tartjuk az életerőt. Gyakorlásával fokozatosan csökken a légzésszám, ez a cél.

A megfigyelt, tudatosított légzés önként lenyugszik, magával hozva az elme nyugalmát. Hamarosan ráövünk, hogy a koncentrált légzés és elmeállapot tudatos testtartást is jelent. A helyes légzés kiköveteli a megfelelő testtartást: ülve vagy kényelmesen terpeszben állva, leengedett vállal, egyenes háttal, de nem feszítve az izmokat.

Érdemes minél gyakrabban időt szánni a légzés megfigyelésre és a helyes légzés gyakorlására, keressünk ehhez megfelelő időpontot és helyszínt, amikor nyugodtan elvonulhatunk. Ha napi rendszerességgel tudunk legalább néhány percet gyakorolni, hamar érezni fogjuk a változást. Nehéz élethelyzetekben, például vizsga előtt vagy ha csak fáradtak, dekoncentráltak vagyunk, hasznát vesszük majd a helyes légzés gyakorlatának.