Néhány szó a gerincről

Ahhoz, hogy megértsük gerincünk állapotának testünkre gyakorolt hatását, egész életminőségünket meghatározó központi szerepét, fontos megismernünk felépítését, működését.

A tökéletes gerincoszlop

A gerinc sok kis alkotóelemből épül fel, csontok, izmok, porckorongok, ízületek, kötőszövetek alkotják bonyolult rendszerét.

Maga a gerinc egy 24 csigolyából álló (plusz a kereszt- és farkcsont) láncolat. A csigolyákat három csoportra szokás osztani: a nyaki gerinc 7, a háti 12, az ágyéki gerincszakasz 5 csigolyából épül fel.

Ha a gerincet oldalról nézzük, felfedezzük kettős S alakú ívét: ennek védelmi szerepe van, erősebb terhelést okozó mozgásnál a gerincet érő rázkódást ezek a görbületek nyelik el, vezetik le, tulajdonképpen úgy működik, mint egy rugó.

A gerinccsatorna a csigolyatestek és – ívek közt képződik, ebben a csontos alagútban van a gerincvelő.

A gerincvelőből kifutó idegek információs vezetékekként behálózzák a testet, információáramlást biztosítanak az irányítóközpont (agy és gerincvelő) és az egyes szervek, csontok, izmok között.

Rugalmasság és stabilitás

Gerincünk igen sokoldalú: egyszerre valósítja meg a stabil tartóváz szerepét, ugyanakkor a legkülönfélébb mozgásokat teszi lehetővé azáltal, hogy hihetetlenül rugalmas. Mindez egy tökéletesen felépített szerkezetnek köszönhető.

Míg a gerinc csontos része tartást ad a testnek és védi a gerincvelőt, addig a csigolyák nyúlványain található izmok biztosítják a mozgást.

A hátizmok stabilan tartják a gerincet, nélkülük a csigolyatestek szétcsúsznának, ugyanakkor segítik a csigolyák egymáshoz viszonyított mozgását is. Több, mint 300 különálló izom vesz részt ebben az összetett munkában, együtt biztosítják a gerinc sokféle mozgását. A gerinc stabil helyzete függ még a hasizmoktól is.

Ahhoz, hogy gerincünk sokáig rugalmas maradjon, fontos erősen tartani mélyizmainkat.

Apró építőkövek – a csigolyák

A gerinc különféle alakú és funkciójú csigolyákból épül fel.

A csigolyákat ízületek kötik össze, ezek megakadályozzák, hogy a csigolyák túlságosan egymásba csússzanak vagy eltávolodjanak egymástól.

Az egyes gerincszakaszokon különböző formájú ízületek vannak, ennek megfelelően másként is mozognak ezek a szakaszok. A legnagyobb mozgáslehetősége a nyaki gerincnek van, a legkevésbé a háti szakasz mozgatható.

A gerincen összesen több, mint 100 kis ízület található.

Stabil kötelék: a szalagok szerepe

A gerinc mozgásának határait az ízületek, az izomzat és a kötőszövetes szalagokszabják

meg. A szalagok képesek stabilizálni a gerinc helyzetét, például passzív testtartásnál, amikor az izmok nem feszülnek, a szalagok tartják a gerincet.

Ha tartósan igénybe vesszük a szalagokat -vagyis az izmokat alig használjuk- túlterheljük őket és előbb-utóbb fájdalommal reagálnak tapadási helyükön. Éppen ezértfontos a gerinc izmainak megerősítése és folyamatos használata.

A gerinc rezgéscsillapítói: a porckorongok

Külön ejtsünk szót még a porckorongokról, mivel ezek központi szereppel bírnak a gerinc működésében. A porckorongok károsodása nem elhanyagolható fájdalomforrássá válhat. Nézzük, mi okozza ezt!

A korong belsejében egy lágy terület, a kocsonyás mag van, ami vízszívó anyagból épül fel. Minél több vizet szív fel a mag, annál elasztikusabb, szilárdabb lesz. A porckorong külső része egy rostos burok, amely rétegesen veszi körbe a magot, külső felszíne egészen szilárd, így védi az érzékeny magot.

Az ép korong két csigolya között rezgéscsillapítóként működik. Ha a korongokra nem nehezedik túl nagy nyomás, például fekvő helyzetben, lehetővé válik a folyadékfelvétel. Amennyiben nagyobb a nyomás, a folyadék kipréselődik.

A tartós terhelés, de a terhelés teljes hiánya is károsítja a porckorongok szöveteit, ezért nem jó a túl sok fekvés, vagy a tartós állás sem.

30 éves kortól a porckorongok vízfelszívó képessége fokozatosan romlik, könnyeben sérül a külső rostos burok.

Ha a kocsonyás mag kipréselődik a megrepedt burkon át, porckorongsérv alakul ki. Ha ez nem is következik be, a korongok mégis elvesztik normális duzzadási képességüket, ellaposodnak, így a csigolyák közelebb kerülnek egymáshoz, a porcfelszínek érdessé válnak, beindul a kopási folyamat, amely végül a tipikus deréktáji fájdalomhoz vezet.