Mi az a kínai gerinctorna?

Ha Kína és mozgás, akkor vagy a kung-fu filmek követhetetlennek tűnő fürge jelenetei ugranak be, vagy épp a parkban végtelen nyugalommal és lassúsággal mozgó emberek. Amikor pedig azt halljuk, hogy gerinctorna, akkor a többség valószínűleg valamiféle terápiás gyakorlatsorra gondol, ahol merev derekú emberek a legapróbb mozdulat végzésére is felszisszennek. De vajon tényleg a felsorolt elemekből tevődik össze a kínai gerictorna?

Tudjuk, hogy az egészséges életmód elengedhetetlen része a mozgás. Ha végre rászánjuk magunkat, hogy megtaláljuk a hozzánk leginkább passzoló sportot, mozgásformát, az lebeg a szemünk előtt, hogy intenzív dolgot kell választanunk, különben semmit nem fog érni az egész. A cél az állóképesség, az olvadó zsírréteg, az izmok növelése, az intenzitás megélése. Ezzel szemben vannak olyan mozgástípusok, amelyeket gyógyhatásuk miatt gyakorolnak az emberek; ide tartozik a kínai gerinctorna is.

Miben más a kínai gerinctorna?

A torna elméleti hátterét a Hagyományos Kínai Orvoslás  és a taoizmus alapozza meg. A daoyin olyan gyakorlatok rendszere, amelyek időszámításunk előtt már jelen voltak és az akkori orvoslás gyógyító céllal alkalmazta. Ezekből a gyakorlatokból az évszázadok során rengeteg stílus nőtte ki magát, különféle tematika szerint rendezve és alakítva a mozdulatokat. A kínai gerinctorna a daoyin mozdulataiból azokat gyűjti össze, amelyek kimondottan alkalmasak a gerinc erősítésére, átmozgatására.

A gerincre gyakorolt jótékony hatásán túl számos egyéb pozitívuma van a tornának és ennek oka a mozgás mögött álló filozófia és sajátos felfogás. A kínai mozgásformákra jellemző a körkörös, hullámzó mozdulat, gondoljunk például a taijira vagy akár a harcművészetekre. A mozdulatok kimódoltan felépítettek, van egy ívük és kívülről nézve komplett koreográfiának tűnik, ahogy egyik mozdulat átível a másikba. Nincs benne monotonitás, sokkal inkább folytonosság, áramlás. Az univerzumban is minden körpályán, ívesen mozog, akár kozmikus, akár atomi szinten nézzük. Még ha egy helyben ülve a szobában azt gondoljuk, hogy tökéletes nyugalomban vagyunk, akkor is éppen mozgunk, hiszen a bolygóval együtt keringünk a Nap körül, a Nap pedig a galaxis közepén lévő fekete lyuk körül jára útját…

A körkörös mozdulatok harmóniában állnak a kozmosz természetével, a Chen taiji mozdulatai például ezért körívesek, de a kínai gerinctorna jellegzetes körző, spirális, hullámzó gyakorlatai is ezt a logikát követve alakultak ki. A gerinctorna mozdulatait folyamatosan ismételve, esetenként egymásba lágyan átfolyatva, ellazultan végezzük.

Nemcsak a gerincnek jó

A körkörös mozdulatoknál a különböző izomcsoportok felváltva feszülnek és ernyednek el, a kivitelezésük kellően összetett ahhoz, hogy a gerincet minden elképzelhető irányba megmozgassák.

A gyakorlás során a test, a légzés és a tudat természetes módon összhangba kerül és ez az összhang megmutatkozik a mozgás jellegében: jó érzés végezni a tornát, amely kívülről nézve is esztétikus látványt nyújt.

Mint minden kínai eredetű gyógyító mozgást (taiji, qigong), a gerinctornát is holisztikus személet jellemzi, hiszen nyilvánvaló, hogy nincs önmagában csak a gerinc, amelyre hatással van a torna – bár az elnevezés ezt sugallja – és a mozdulatok sem kizárólag a csigolyákat és a gerinc melletti izmokat mozgatják. A mozdulatok a meridiánokat – a fascia hálózatot –  stimulálják, ezáltal a különféle szervekre is jótékonyan hatnak. A légzés és a mozgás összhangjának, továbbá az ellazult izmoknak köszönhetően pedig a tudat zaklatottsága is megnyugszik, ennek egyik „mellékhatása”, hogy csökken a stressz, ezáltal erősítve az immunrendszert. Aki mindezek alapján arra gondol, hogy könnyed hajladozásról van szó, ki kell ábrándítsam: lassú, de dinamikus mozdulatokról beszélünk, melyeket különböző intenzitással lehet végezni és egy egyórás gyakorlás után érezhető azért a kellemes fáradtság.

Gyakorlóból oktató

Több, mint tíz éve találkoztam a tornával, akkoriban gerincsérvvel küzdöttem, szűnni nem akaró fájdalommal; egykori harcművész múltamat tekintve nem éppen erre számítottam. A torna nagyon sokat segített, azóta is rendszeresen gyakorlom és most már tanítom is. Ha tízes skálán kellene kifejezni az akkori és a mostani gerincfájdalmamat, azt modanám, hogy nyolc-kilences szintről  mostanára nulla és kettő közöttire váltottam.

Saját személyes tapasztalatom alapján is ajánlom tehát a gerinctornát mindenkinek, aki szeretne egy olyan mozgásformát találni, ami egészségvédő, hatékony, könnyen tanulható és viszonylag hamar érezhető a hatása. Akár prevenciós céllal, akár már meglévő gerincbántalmak kezelésére is végezhető, de ha valaki olyan szerencsés, hogy nem küzd ilyen problémákkal, akkor pusztán a mozgás szépségéért, az összetettebb mozdulatokban rejlő kihívásért is érdemes belevágni.

Ha érdekesnek találtad a fenti írást, próbáld ki a tornát!